"Mit gondolsz,Te több vagy a "MÁS"nál?
Ki nem érti,miért bámulsz rá?
Kinek szemébe ha belenézel,ártatlan
Fényt látsz,nem ostoba sötétséget
Félsz tán,hogy rádöbbensz,
Más a világ,mint az,miben hiszel.
Rohansz az idővel,
Nem érsz rá kezet nyújtani
A fogyatékkal élőknek."
Az esélyegyenlőségről.......
A fogyatékos személyek esélyegyenlőségét, az őket megillető speciális jogokat és kedvezményeket, nemzetközi szerződések, törvények és más alacsonyabb szintű jogszabályok szabályozzák.
A fogyatékosokat érintő egyik legalapvetőbb jogszabály a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (esélyegyenlőségi törvény), amely leszögezi, hogy "a fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú és egyenrangú tagjai". Mivel ők a "mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevéssé tudnak élni, ezért indokolt, hogy minden lehetséges módon előnyben részesüljenek."
Az esélyegyenlőségi törvény a fogyatékos személyek számára speciális jogokat határoz meg a környezet, a kommunikáció, a közlekedés, a támogató szolgálat és a segédeszközök területén. Szabályozza e jogok érvényesítési eszközeit, és a számukra nyújtandó komplex rehabilitációt. Biztosítani igyekszik a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét, önálló életvitelüket és a társadalmi életben való aktív részvételüket.
A törvény kitér a fogyatékos személyek oktatására, képzésére is (13-14. § §) és kimondja, hogy számukra ezen a területén is biztosítani kell az esélyegyenlőséget. Leszögezi, hogy: "a fogyatékos személynek joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben vegyen részt a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint."
Elő kell segíteni, hogy fogyatékos gyermek a többi gyerekkel egy csoportban, osztályban járjon óvodába, illetve iskolába, amennyiben a szakértői és rehabilitációs bizottság is ezt látja előnyösnek a gyermek számára.
Azt az óvodát, iskolát, ahol a fiatal tanulni fog, a szülő választhatja ki, figyelembe véve a szakértői és rehabilitációs bizottság véleményét.
Az esélyegyenlőségi törvény előírja, hogy az ún. Országos Fogyatékosügyi Programot kell készíteni. Az országgyűlés által elfogadott Programot az Országos Fogyatékosügyi Tanács dolgozza ki és kíséri figyelemmel a végrehajtását.
Az 1999-ben elfogadott program az alábbi területeken rögzíti az esélyegyenlőség megteremtéséhez szükséges intézkedéseket és feladatokat: környezet; kommunikáció; közlekedés; egészségügy; oktatás,- képzés; foglalkoztatás; sport- és szabadidő; szociális ellátások; intézményrendszer. (100/1999. (XII.10.) Országgyűlési Határozat)
A program meghatározza azokat az alapvető elveket, amelyek elősegítik az esélyegyenlőséget, és feltételét képezik valamennyi intézkedésnek. Ezek a következők: prevenció elve; normalizáció elve; integráció elve; önrendelkezés elve; hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az előnyben részesítés kötelezettségének elvei; rehabilitáció elve; személyhez fűződő jogok védelmének elve.
A közoktatás területén érvényesülő általánosan kötelező feltételeket az 1993. évi LXXIX. törvény a fogyatékos gyermekek sajátosságaihoz igazodva több területen módosítja, illetve kiegészíti olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani, és hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékos gyermekek számára.
A jogszabályok (a különböző fogyatékosságok mértéke szerint) meghatározzák azokat a fogyatékossági kategóriákat, amelyekhez speciális oktatási feladat, felelősség kapcsolódik. A különböző fogyatékosságokat - testi, érzékszervi, értelmi, és beszédfogyatékosság - szakértői bizottságok vizsgálják, amelyek megyei, fővárosi és országos szinten működnek.
A fogyatékos fiatalnak joga, hogy állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön. (30. § (1.) bek.)
Azt, hogy a melyik nevelési,- oktatási rendszerben tanuljon a fogyatékos fiatal, a szülő megválaszthatja. Ehhez azonban szükséges egy szakértői vélemény, amelyet a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság ad ki. Az iskolaválasztás másik feltétele az, hogy a kiválasztott intézménynek rendelkeznie kell a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. (30. § (3.) bek.)
A fogyatékos gyermekek szülője kérheti a polgármester segítségét is ahhoz, hogy gyermeke iskolai neveléséhez, oktatásához szükséges feltételeket a településen megteremtsék.
A fogyatékos gyermekek óvodai, iskolai nevelése-oktatása terén fontos szerepet játszanak a szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző szervek. Az ilyen szervek, bizottságok véleményt formálnak az alkalmazandó speciális gondoskodásról, a különböző tantárgyi, vagy értékelési mentességekről, a gyermek fejlődése szempontjából előnyös iskola megválasztásáról stb.
Az iskolai nevelés, oktatás a többi tanulóval együtt, azonos osztályban (integráltan), illetve külön (szegregáltan) történhet. Természetesen, a tanulók külön iskolai nevelését, oktatását végző tagozatot, osztályt, csoportot, a tanulók fogyatékossági típusának megfelelően kell létrehozni. (30. § (2.) bek.) A gyógypedagógiai szakértői bizottságok a speciális osztályokból a normál osztályokba történő áthelyezésről is döntenek.
(Az általános iskolai oktatásban elterjedt gyakorlat a speciális iskolák, illetve iskolai osztályok működtetése. A középfokú képzésben az enyhe értelmi fogyatékosoknál a speciális szakiskola, nagyothallóknál pedig az önálló iskolai osztály a jellemző.)
A tankötelezettség kezdetéről az adott iskola igazgatója dönt, a nevelési tanácsadó és a különböző szakértői és rehabilitációs bizottságok véleménye alapján. A képzési kötelezettség a tankötelezettség fennállásának végéig tart. (Ez ma 16 éves kor.) Ez az idő meghosszabbodhat, de ehhez a szakértői bizottságok döntése szükséges. Ha egy tanuló a tankötelezettséget a fogyatékossága miatt nem tudja teljesíteni, szakértői vélemény határozza meg, hogy a tankötelezettség fennállása alatt mely fejlesztő felkészítés biztosítja legjobban a tanuló fejlődését.
A szakértői bizottságok, vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján az igazgató a tanulót mentesítheti (a gyakorlati képzés kivételével) egyes tárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés, a minősítés alól. Ilyenkor az iskolának egyéni foglalkoztatást kell szerveznie a tanuló számára. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló másik tárgyat választhat a vizsgaszabályzatban foglaltaknak megfelelően.
Rehabilitációs célú foglalkoztatásra beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanulók is jogosultak. A nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottságok döntenek arról, hogy egy tanuló fogyatékosságban szenved, vagy beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzd. A rehabilitációs foglalkozások az iskolai képzésben kerülnek megvalósításra.
A Nemzeti Alaptanterv a fogyatékos tanulók iskolai oktatásának is alapdokumentuma. Ennek alkalmazását a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantárgyi irányelve segíti (a 23/1997. (VI.4.) MKM rendelet 2. számú melléklete). Az Irányelvben foglaltak szerint: az iskoláknak pedagógiai programjukat és helyi tantervüket a Nemzeti Alaptanterv szerint kell elkészíteniük a helyi sajátosságoknak megfelelően. Az ezekben található tartalmi elemeknek biztosítaniuk kell, hogy a fogyatékos gyermekek is elsajátíthassák a kultúra leglényegesebb elemeit, iskolaváltás esetén egy másik iskolában is folytatni tudják tanulmányaikat, legalább minimális követelményszinten eleget tegyenek az alapműveltségi vizsga követelményeinek és ezzel képessé váljanak a továbbtanulásra, szakképzésre.